[Sebestyén Imre] S.: Kapósak lettünk. - Magyar Szó, 1990. VII. 6, 4.
Alapítói jogok körüli (kissé disszonáns) képviselõházi huzavona, majd a sajtóra nézve kedvezõnek nemigen nevezhetõ, ellentmondásos döntés után most olyat is olvashatunk, hogy "a VMDK felelõsségteljesen átvehetné a tájékoztatási eszközökkel kapcsolatos hatáskör azon részét, amelyet az állam ráruház".
Kapósak lettünk. S ez éppúgy zavar bennünket, mint egyes furcsa vélemények a sajtószabadságról. Minduntalan gazdát akarnak találni nekünk, ak
i aztán felelõsséget vállal értünk, ügyel a sajtószabadságra.Értjük mi. Kell a szócsõ. De a legdemokratikusabb szervezethez tartozó sajtószerv sem nevezhetõ függetlennek. Már annyiszor elmondtuk: nem szeretnénk semmilyen szerv, sem szervezet, sem párt, sem politika... elkötelezettje lenni. Maradnánk egyszerûen a demokratikus közvélemény napilapjának. Ha lehet.
Minden szerv, szervezet, párt, intézmény, szóval mindenki végezze tevékenységét saját legjobb belátása szerint, s mi majd odafigyelünk. S úgy végezz
e, hogy a lapok azt írják róla, amit õ maga is szeretne.Így tudunk hozzájárulni legjobban minden olyan ügy sikeréhez, amelyet a magunkénak is tartunk. Felkarolt lapként, csak kisebbségi újságként, csak kisebbségi újságként, csak tartomány érdekû sajtószervként, szóval minden ilyen behatárolástól csonkítva, minden szûkítéstõl gátolva, aligha. Ez a lap fejlõdésének, az ambiciózusabb távlati terveknek állja az útját.
Hát nem az valamennyiünk célja, hogy az újság szabad és független legyen, amely az újságírói etikához, a szakma írt és íratlan szabályaihoz méri munkáját?
S mindezért a felelõsséget, engedtessék meg nekünk, magunk vállaljuk majd az olvasóink elõtt.
(S.)
[Reagálás Vékás János: A sajtóról címû, a Naplóban 1990. VII. 4-én megjelent írására]
